KisPoczok mindennapjai

A titkok szobája

 Az elmúlt héten régóta dédelgetett álmom talált kielégítésre. Aki most olyanokon gondolkodik, hogy:

-        csoportszexben vettem részt,

-        hivatalosan elismerték, hogy van némi eszem,

-        megnyertem egy nagyobb összeget (hűű, az de jó lenne!)

-        megszűnt a félelmem a pókoktól,

-        ébredés után rögtön emberek elé merek állni, mert az arcom végre nem egy Orkéhoz hasonlít,

-        és egyebek,

 az most téved.

          -        Csoportszexben még nem vettem részt, nem is tervezem. Bár időnként a távolsági  utazás busszal már súrolja a csoportszex fogalmát. Ráadásul itt az elején megy el mindenki :)

-        Állítólag már fejlesztik azt az érzékeny műszert, ami ki tudja mutatni az intelligencia legcsekélyebb jelenlétét is! Tehát bizakodom. Bár még megerősíteni nem tudom, hogy van eszem. Vagy mi. Izé. Öööö.

-        A pénzzel még mindig hadilábon állok. Egyelőre csak annyi van, hogy a lakástörlesztés ne legyen gond, és hogy havonta egyszer egy pizzériában én tudjam állni a cehhet a barátaim helyett.

-        A pókok még mindig a halállistám első helyén szerepelnek. Feltéve, ha nem kapok görcsbemerevedős, majd ugrálós sikítófrászt tőlük, csak azért mert megjelentek egy nem várt pillanatban. Annyira már tudom magam kontrollálni, hogy „csak” lefagyok, a kezem az arcomba préselem és csak halkan ordítok fel! Aztán persze jön a libabőr, meg A. hátsimogatása és bátorító mosolya is, amitől negyed óra múlva a szívverésem is a normálisra áll be.

-        Ébredéskor, még mindig elrettentő példa lehetnék az arcom alapján a rossz gyerekeknek. Sajnos. Emiatt, majd mindig A. előtt kell ébrednem, nehogy azt higgye, hogy valami ZS kategóriás horrorfilmbe keveredett, ha rám néz.

  Jósnőhöz mentem. Egy hivatalosan elismert asszonyhoz, aki már nagyon hosszú ideje „praktizál” és mellesleg a család egy régi, jó ismerőse. Azt, hogy jósol, csak nem olyan régen tudtam meg az iwiwről, az adatlapjáról. Augusztusban néztem meg a reglapját, majd pár nappal később egy találkozás alkalmával meg is beszéltem vele, hogy valamikor majd megyek hozzá. Még akkor elmondtam neki, hogy szkeptikus vagyok minden tekintetben ezzel kapcsolatban, aminek ő fura módon örült. Szerinte nem is szabad átesni a ló túloldalára olyan szinten, hogy akár még a vasárnapi ebéd miatt is a kártyához kellene fordulni.

A bátorságomat csak mostanra szedtem össze, mivel tartottam attól, hogy túlságosan is be fogja folyásolni tetteimet a következőkben, minden, ami elhangzik nála. Most úgy érzem, hogy csak kis hatással vannak rám a szavai, ha a tetteimet veszem figyelembe. Bár, az igazat megvallva szerencsére nem sok olyan dolgot mondott, ami miatt esetleg gyökeres változáson kellene túlesnem.

  Egy hétköznapi késő délután érkeztem Ágnes asszonyhoz nővérem lánya kíséretében, aki még szintén nem vett részt ilyen misztikus dologban. A-t, azért nem hívtam, mert leginkább rólunk szóló kérdéseket akartam feltenni Ágnesnek és nem szerettem volna, ha ott van és esetleg nem mond a kártya jó híreket. Aztán úgy alakult, hogy ő ment elsőnek jósoltatni, mert egy kissé elszállt a bátorságom. Amikorra ő végzett, addigra én is megnyugtattam magam, hogy ez csak egy újabb érdekes délután lesz és semmi több, ha jót hallok, ha nem.

  Leültem Ágnessel szemben egy üveg asztalhoz, amin volt egy fehér terítő, egy pakli kártya és egy gyertyatartóban lévő gyertya. Miután megkérdezte, hogy mit szeretnék tudni, a paklit a kezébe vette és miután a kártyákat legyezőnek formázta, a láng felé tartotta és mindkét oldalát egy pillanatig a tűz fölé tartotta. Szerintem ezzel, mintegy megtisztította a lapokat az előző jóslás „információitól”. Majd vetetett nekem egy általános információkról szóló lapsorozatot.

 Ágnes minden olyan infót elmondott a jelen állapotról, amit nem tudhatott. Pontos volt a diagnózisa. Elmondta, hogy dolgozom, hogy élvezem a munkám, hogy olyan emberekkel vagyok a munkahelyemen körbevéve, akikkel szeretek dolgozni. Ez azért érdekes, mert csak egy hónapja dolgozom és nem sokan tudják még, hogy hol és mit csinálok. Ő tudta.

 Meglepetéssel konstatálta, hogy van valakim, pedig ő már régen látott engem kézen fogva mászkálni a városban. Ő úgy tudta eddig, hogy szingliként élek. Ezt a hírt cáfoltam és elmondtam neki, hogy már több, mint 16 hónapja szerelmes vagyok. Ő ezek előtt azt mondta, hogy ez a kapcsolat nem egy szimpla kis l'amour, hanem egy „KARMIKUS” szerelem egy „KARMIKUS” kapcsolat, amivel sajnos ritkán találkozik. Ezután meséltem pár szót a kapcsolatomról neki, persze a legmelegebb részeket és így a lényeget kihagyva. Ezután pedig az általános állapotomat ecsetelte, mely szerint jól érzem magam a bőrömben, bár korábban biztosan másként volt, különben nem mutatták volna ennyire egyértelműen ezt a lapok. Ez is így van, hisz a munka nem léte miatt elég nyominak éreztem magam, attól függetlenül, hogy egy kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatban vagyok A-val. Hasztalannak és béna pöcsnek éreztem magam a sikertelenségem miatt, amit többször el is nyöszörögtem az én csodás páromnak, aki minden alkalommal megerősített engem, hogy nem a pénzem miatt szeret. :)

Igaz azt sem, hogy az eszem miatt...

 Később a páromról és a kapcsolatunk hosszáról kérdeztem a jósnőt, kicsit félve, hátha rossz hírt kapok. A leírás, amit A-ról kaptam tökéletes volt, azt leszámítva, hogy Ágnes őt nőként írta le nekem. Emiatt egy kicsit meginogott benne a bizalmam :) De az igazat megvallva a kártyák között mindig ott volt egy medvés kártya, ami egy pasira utalt, de nem volt plusz infó mellette. Az én értelmezésem szerint pedig ez volt a plusz infó! A. nem nő, hanem férfi! A párom egy férfi Ágnes asszony! De ő engem nem melegként ismer, hanem a Bözsi fiának, aki körül mindig voltak csajok. Tehát, ami a lényeg: a kapcsolatunk harmonikus és erős és úgy tűnik sokáig leszünk egymás nyakán. Amire vigyáznunk kell, az a stressz. Ezt igyekezzünk elkerülni, vagy ha már aggódunk, akkor osszuk meg a másikkal a stressz okát. Ha ez megvan, akkor nincs baj. Például a stressz miatti betegségek is elkerülnek. A legkevesebbre kell redukálnunk az S-Faktort – a Stressz-Faktort. Ez nem egy egyszerű feladat, de megoldható. Együtt.

 A munkámról még azt jósolta, hogy nem kell aggódnom a cég helyzete miatt, csak tegyem a dolgom. A sztori ugyanis az, hogy egy volt munkatársnő nem kevés pályázati pénzt tett a magáévá. Kétségesnek tűnt számomra a cég jövője, de Ágnes szerint a vége még messze van. Sőt! A közeljövőben fizuemelést is fogok kapni! Erre kíváncsi vagyok, mivel még csak egy hónapja vagyok ott és bár lett említve, hogy terveik vannak velem, de semmi kézzelfogható konkrétum nincs. Ezt én egyelőre csak egy lelkesítő és ott tartó szövegnek titulálom, de a lelkem mélyén érzem, hogy ez ennél több. De hát, hiszem, ha látom! :) Legyen úgy!

 Mondott még a jósnő mindenféle más dolgot is, de azok már túl személyesek és nem akarom közreadni egyelőre. Ha beteljesülnek, akkor úgyis hírül fogom adni.

  Viszont az egész lényege az, az ő szavaival élve: A kártyák a jövő egy lehetséges szeletét mutatják. Ez a szelet a jelenlegi életvezetésem és felfogásom (és párom életvezetése, valamint életfelfogásának) egy valószínű jövőképe. Ez nincs bebetonozva, ez változtatható. És mivel már tudom, mik is a buktatók a közeljövőben, így könnyebb lesz megkerülni, vagy átugrani azokat. A legjobb dolog az egészben, hogy vagyunk A-val egymásnak és így az akadályok sem olyan rémisztőek.

  Én bízom a jövőnkben. A közös jövőnkben. Ehhez eddig sem kellett jósnő és kártya, csak az őszinte és karmikus szerelmünk.