Sixty - two
Munkáról is volt szó. Egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy váltanom kell, még akkor is, ha most a bizonytalansági faktor a jövőmmel kapcsolatban egyre nagyobb lesz. Szeretné, ha a cégénél dolgozhatnék a bérszámfejtésen. Ehhez már a terepet is előkészítette, amennyire módjában állt. Nekem egy interjún és egy teszten kell helytállnom ahhoz, hogy munkaszerződést toljanak elém. A bér és a kiegészítő juttatások nem valami kecsegtetők, de kezdésnek nem rossz. Annyi meglesz talán, hogy ne legyen böjt az életem hátralévő része. Már beszéltünk egy pesti összeköltözésről is, bár ez még korainak tűnik. De jó érzés, hogy velem ennyire előre tud és mer számolni.
Tegnap elküldtem neki az összes dokut a jelentkezéshez. Mesélt a leendő (ha összejön a munka) kollégákról is. Nem tragédia egyik sem. Én nem is hiszem, hogy ne tudnék mindenkivel kijönni. Bár van egy férfi az osztályon, de ő sem lehet számomra kon… illetve, kankurencia. Ahogy Gabi leírta őt, én egy szóval tudtam jellemezni: „nyomi”. Remélhetőleg alkalmam lesz megtapasztalni ezeket az embereket, mint munkatársakat!
Újabb pohár bor lett kitöltve. Újabb téma következett, majd kimentünk az erkélyre egy kicsit kiszellőztetni a fejünket a bor miatt. Egyre jobb lett a hangulatunk, egyre jobban utáltam, hogy másnap már utazom is haza. Lehet, hogy az e felett érzett pánik következtében, lehet a bor hatásaként – érzem, hogy most Zseni és Gabi is mosolyog! -, na jó!, vagy csak a szimpla bőbeszédűségemért minden alkalmat megragadtam, hogy szóra nyíljon a szám. Egyedül azokban a percekben kapott szusszanásnyi időt ez a nagyon szép és kedves lány, amikor elvonultam a mosdóba, mert a vesém igen jól dolgozott aznap. Úgy is mondhatnám, hogy a szervezetem nem becsülte meg a belé invesztált italt.
Itt még közel sincs vége!
Sixty - one
Annyira jó volt látni Gabit! Sok-sok idő óta először tudtunk beszélgetni, aminek sajnos meg is itta a levét. :) De erről majd később.
A legtöbb alkalommal, amikor hosszabb távot utazom, kifogok egy szellemileg alultáplált emberkét. Ez a hétvégén, csak annyiban módosult, hogy az állomáson állva, amíg el nem indult a vonat, addig szegődött fegyverhordozómmá egy olyan roma srác, aki erős hátránnyal indulna egy szellemi vetélkedőn. Leszögezem - nem a srácot! -, nem azért volt buta, mert roma volt! Azért volt buta, mert gyárilag hátrányos arcú volt szegény. Ellenben nagyon tisztelettudó és kedves volt, még akkor is, amikor 4 perc beszélgetés után a szemeim az eget lesték, hogy miért is áldott meg a jóisten a mai nap is egyel azok közül, akikről nem hogy az MTA-nál soha nem fog szobor állni, de még az alapot kiásni sem lenne alkalmas.
Meglátva az állomáson megkérdezte, hogy mikor indul az N-be tartó vonat. Gondoltam, nem idevalósi, megmutattam neki azt az infótáblát, ahová az adatok fel vannak vésve. Láttam rajta, hogy ez minimálisan segítette ki őt a kért információ megszerzésében, ezért elmondtam neki, hogy 10 óra 11-kor indul a vonata.
Ő: 11-kor?
Én: Neem. 10 óra 11 perckor. 10 óra után egy kicsivel.
Ő: Honnan indul a vonat?
Én: Nem tudom, hogy melyik vágányról, de akkor csak az a vonat fog indulni. Nem tudod eltéveszteni.
Ő: Aham. .....
Én ezután úgy gondoltam, hogy talán jobb lesz, ha otthagyom őt és elmegyek a pénztárhoz, hogy megvegyem a jegyemet, amíg feldolgozza az új ismeretanyagot. Ő jött utánam és végigmozizta, ahogy megveszem a jegyet. Az igazat megvallva, azt hittem, hogy most jön a lejmolós rész. Nem jött. Csak a srác utánam ki a jegypénztártól a sínek mellé.
Kinn csak állt mellettem és nézett. Általánosságban nem zavaróan, csak úgy, mint egy kisgyerek, aki kíváncsi. Engem, mégis zavart egy kicsit, hogy néz. Gondoltam, hogy inkább kérdezek, attól majd biztosan abba fogja fejezni. Úgy is lett, de én jártam rosszabbul...
Én: Miért utazol N-be?
Ő: Anyuékhoz.
Én: Értem. ... Meglátogatod a családot? - gondoltam, hogy egy intézetből eltávot kapott sráccal beszélek, de tévedtem. Ismét.
Ő: Nem látogatok. Én ott lakom. Ott vannak a "tesvéreim" is.
Én: (teljes értetlenséggel az arcomon) Ha ott laksz, akkor hogy-hogy nem tudod, hogy mikor indul vissza a vonatod? Mit csináltál itt a városban?
Ő: Semmit.
Én: Eljöttél otthonról ide, hogy ne csinálj semmit?
Ő: (mosolyogva bólogat) Igen. :)))
Én: Nem unatkoztál?
Ő: Nem. (még mindig mosolyog)
Én: Akkor biztosan szeretsz vonatozni. Miért nem jött veled egy testvéred?
Ő: Nem tudom. (néz rám mosoly nélkül és láthatólag értetlenül. biztosan buta volt a kérdés)
Én: Nem unalmas egyedül vonatozni?
Ő: Nem. Holnap reggel is jövök.
Én: És holnap hogy jutsz haza?
Ő: (megint mosolyogva) Nem tudom, de nem sietek.
Hát ilyen előzményekkel indultam el otthonról, remélve hogy a vonaton nem csapódik valamelyik rokona mellém. Szerencsém volt, egyedül utaztam. Zenét hallgattam és néztem a reggeli tájat. Hugi dicsérete után éreztem késztetést, hogy a Maszkura és a Tücsökraj nevű zenekar 2009-es Szégyentelen és 2010-es Kérlek így szeress c. albumait hallgassam.
Dal Zseninek
Szerelmem! Ez a dal csak neked szól! Ezt a mai napot és a holnapit is külön kell töltenünk, pedig együtt kellene lennünk! De hát két helyen egyszerre nem lehetek. Sajnos.
Illetve mégsem. Utálnám, ha magammal kellene versengenem érted!
Ezt a dalt szívem minden szeretetével küldöm! Bárcsak én írhattam volna!
Fogadd szerelemmel és szeretettel!
Szeretlek!
Szekeres Adrien - Olyan, mint Te
Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Jártam a sziklás hegyeken,
Jártam a kincset rejtő szigeten,
Nincs már hely a földön,
Ami nem lenne börtön,
Ha nem vagy ott vagy nem jössz velem.
Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Láttam a kívül gyönyörűt,
Hittem már édesnek a keserűt,
Úgy, ahogy Téged,
Soha nem láttam szépnek még senki mást,
Régóta tudom...
Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Hány esélyt adott nekem a sors,
Nem vitt sehová
Vágyakon és a szavakon túl,
Most Benned leltem rá.
Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, ó, nincs ennél nagyobb szó,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Nincs még egy pillantás…
Utolsó kommentek