KisPoczok mindennapjai

Rohanás, orvosok és egyéb idegölő jóságok egy napra

  Egész nap rohantam szinte. Csak három alkalommal sikerült szusszannom egy kicsit. Először a suliban, amikor is rohantam az angol vizsgára. Reggelről még rohantam a piacra a mai kajához kellett bevásárolnom. Remek volt látni reggelről az alkoholistákat, akik még a reggeli csípős hideg ellenére sem voltak teljesen képben. Ilyenkor, amikor csúszik az út, nem negedem ki anyuékat a boltba, mert képesek és az első adandó alkalommal leszúrnak egy tripla rittbergert! Tehát a hajnali bevásárlás a nyakamba szakadt, de legalább megittam a reggeli kávémat! :) Piac, kóristák, kávé után mehettem suliba. Necces volt, mert kb. 12 perc alatt kellett megtennem a min. negyed órás utat. Persze nem késtem el, csak sietnem kellett. Utálok rohanni. Nem szeretek az utolsó percben beesni sehová sem, de az elmúlt időszak nem ezt igazolja rólam.  Úgy tudtuk, hogy ma szóbeli is lesz, de csak írásbeli volt, amit viszonylag jó kedélyállapotban sikerült megírnom. Lassan már vizsgadrukk tűrő leszek ismét. Legutóbb a főiskola utolsó két évében voltam ennyire nyugodt a vizsgáim előtt. Volt tétje akkor is (pl. félévente 120eFt), de nem stresszeltem annyira rá a megmérettetésekre, mint az első két évben. Szóval levizsgáztam, majd a téli szünet élményeit összefoglalva és a szeretek és szeretnék közötti különbséget tanultuk meg, aztán el kellett jönnöm, mert apumank el kellett menni egy receptjéért a háziorvosához. Lassan egy hónapja, hogy kórházba került egy agyi ér rög általi elzáródása miatt. (húú, de hülyén fogalmaztam meg!:) Hosszú, de a lényeg az, hogy egyben van és a héten Pesten meg kell műteni a nyaki ereit, egyébként ... szóval, miután hazajött a háziorvos és a neurológus főorvosnő is írt fel neki egy halom gyógyszert, amit már egy hónapja szed becsülettel. Csak a két oldal között a kommunikáció elégtelen volt és emiatt egy hónapon keresztül a mind a két fél által felírt vérhigító tabikat beszedegette. A fent említettek miatt, sajnos DUPLA adagban. Erre ma derült fény, amikor elmentem a háziorvoshoz, hogy "hello, lemaradt egy recept a szórásból! a múltkor egy gyógyszerrel több volt kiváltva..." Az asszisztensnő vette észre, hogy dupla adagot szedett apu több, mint három hétig. Ha ma nem megyek hozzá, akkor ez ki sem derül, mert nem volt semmiféle kommunikáció a két fél között, azok után sem, hogy a zárójelentés adatai már régen a gépben voltak a háziorvosnál. Többször volt itthon rosszul, csak úgy, minden előzmény nélkül. Viszont apu nem panaszkodott semmire, pedig a kórház óta elég nagy parában van. Az asszisztensnő mondta, hogy gyomorvérzés és egyéb ilyen jóságok jöhetek volna elő, ha később megyek.

 Na, megálló! Miért van az, hogy aki az emberi élet megtartására esküdött fel és a gyógyításra tette fel az életét, az nem végzi el normálisan a munkáját? Miért van az, hogy a doktornővel szinte közelharcot kellett vívnom, hogy azokat a nyomorult gyógyszereket hetekkel ezelőtt felírja? (nála csak H - CS a gyógyszerfelíró nap!) Én persze pénteken mentem, mert csütörtök este hozhattuk haza aput a kórházból és másnap már kellett a gyógyszer. A doktornő hisztizni kezdett, hogy későn jöttem (jelzem, volt még másfél óra a rendelésből és előttem csak ketten voltak) és egyébként is péntek van és neki még vidékre is kell mennie. Rászóltam a doktornőre, hogy hallgasson meg, mielőtt anyámba elküld. Azután jeleztem neki, hogy bőven van idő engem is fogadni, bár én csak gyógyszerért jöttem. Harmadrészt, ha én normálisan beszélek vele, akkor ezt tőle is elvárom (egyébként tisztelettudó vagyok, de a hisztit és a genyózást rosszul tűröm). Negyedrészt, ha terhes neki a munka, akkor vagy menjen szabadságra, vagy pedig ne legyen háziorvos, sőt egyáltalán ne legyen orvos! Utoljára pedig, kikérem magamnak, hogy megszabják, hogy mikor irassak fel gyógyszert! Nem tudom ki volt ez a lámlenge, de lenne egy ötletem, hogy mit fogjon meg, aztán melyik ruhadarabjától szabaduljon meg, majd a melyik felszabadult testnyílásával és a korábban megfogott dologgal mihez is kezdjen!

 Hazajöttem és ennek az egésznek elmondtam a softos 1.2-es verzióját, amiben a két gyógyszer egymást váltja és csak az egyiket kell szedni és onnantól minden jobb lesz. Anyunak már az 1.1-es verziót adtam elő, amiben kitértem arra, hogy ezek után nagyon oda kell figyelni erre a két gyógyszerre, mert nagy bajokat okozhat, ha egyszerre van szedve. Itt utaltam a korábbi rosszullétekre és arra, hogy a két szer üti egymást. Ezért kell abbafejezni a kettő párhuzamos szedését. Nem akartam mindkettőjüket megijeszteni, de azért szóltam, hogy Pesten majd meséljék el, hogy a kettő hetekig együtt volt szedve...

 Ezek után megebédeltem és szusszantam egyet, amíg anyu felturbózta a zserbó tésztáját lekvárral, meg dió és ki tudja milyen jóságok elegyével. Amikor anyu gálába vágta magát, akkor átszaladtunk a Sp*rba vásárolni. Egy csomag tészta vásárlása az öt perces oda-vissza úttal együtt is netto 30-50 perc közé tehető. Én már tűkön voltam akkor is, amikor bejelentette, hogy csak a bót után mehetek beteglátogatóba A-hoz. Persze, a majd 40 perces szeánsz most is megvolt. Betettem a kosárba egy doboz kiwit, amiben extra adag C-vitamin és más vitaminok garmadája kell, hogy legyen, mert A-nak meg kell gyógyulnia nagyon sürgősen! Szóval betettem a kosárba, amikor anyu nézett nagy boci szemekkel, hogy most akkor ez most akkor mi? Mondtam neki, hogy beteglátogatni megyek A-hoz és viszek neki egy kis C-vitamint és hogy már én most már mindjárt indulnék is, mert nem kéne későn mennem, meg ilyenek. Lassan haza tuszkoltam anyut ezen a csúszós, városgazdálkodás által teljesen lesz*rt útszakaszon. Nem is értem, minek is takarítanák, hiszen csak 2 közintézmény, egy fő út és egy autóbuszállomás van a járdákkal összekötve! Had törje magát idős, fiatal, kisgyermekes anyuka! Nem számít! Amíg a földön fekszenek legalább olvad a jég! Na, többek közt ezért nem szeretem, ha anyuék kinn flangálnak ilyen nyomorék időben!

 Ismét rohantam ezek után (már, amennyire lehet ezeken az utakon) már A-hoz! Vittem neki a kiwit, egy idegeskedéstől görcsbeálló gyomrot, egy víztől tacsakos homlokot és rengeteg örömöt, mert tudtam, most VELE találkozom. Antik anyu nagyon kedves volt, pedig tartottam tőle a szilveszter miatt :) Nagyon korrekt volt! Csak azért kaptam ki tőle, mert meglátása szerint "túl sokat nyafog"-ok. Aggódok minden hülyeségen. Pedig a felét sem tudta a mai jóságoknak. de amint a gyógyszeres kálváriát nagy vonalakban elmeséltem (amikor kaptam egy 2 perces felszólalási lehetőséget :) ), szerintem tudta, hogy miért is vagyok ma olyan, amilyen. A. mellett teljesen megnyugszik a lelkem és jobban érzem magam. Valószínűleg én sem vagyok rossz hatással rá, mert azt írta az esti "jó éjszakát kívánós" sms-ben, hogy amíg ott voltam, addig el is felejtette, hogy beteg.

 És én még csak nem is keverhettem össze a gyógyszereket. Csak szerelem + csók + boldogság volt a koktélban, amit kapott tőlem, s én is tőle. Azt hiszem ez az örök élet titka. Meg persze az, hogy:

"MINDIG VÉGY LEVEGŐT!"