Bukta
Előbb-utóbb minden kiderül.
Ma jól netre lettem kerítve. A. megtalálta a blogomat a neten. Hát jól nézek ki, hogy közel 7 milliárd ember megismerheti a magánéletünket! A. engedélyt kért tőlem sms-ben, hogy végigolvashassa, mert úgy vette észre, hogy sokszor van róla is szó. :) Akkor mosolyogtam, hogy mennyire tisztelettudó, és utolsó atomjáig tisztességes a párom, de mostmár kezd arcomra fagyni a mosoly. Az sms óta semmi van. Pedig nem akartam ezzel semmi rosszat ellene, csak a saját szita fejem miatt írom le a velem/velünk történt eseményeket. Na, jó! Még talán az öröm is nagy szerepet játszik ebben, hogy napjaimat Ő teszi szebbé és talán bennem is megvan az a bizonyos
"nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"
érzés. Lehet, hogy a blogolásomat a mindennapjaimról korlátoznom kell a bablevesre és az időjárásra, mert nem vagyok benne biztos, hogy A. jó szemmel nézi a ténykedésemet. Tartok attól, hogy kissé megorrolt rám, de majd igyekszem jóvátenni butaságaimat. Holnap jó lenne találkozni vele, még mielőtt családlátogatni megyek Pestre pénteken a suli után. Nem szeretnék úgy lefeküdni, hogy haragszik rám.
Nem várok holnapig. Most megkérdem tőle, hogy használjam-e a Del gombot, vagy sem.
Várom a választ és a gyomrom görcsben van ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ...
Benne maradtam a kosárban! Írhatom tovább a gondolatdömpinget! De nem ma!
Mára ennyi izgalom bőven elég! :) A lényeg viszont annyiban változott az első sor óta:
Előbb-utóbb mindenki derül!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
