KisPoczok mindennapjai

Könyvajánló

  Tegnap egy nagyon jó barátnőmnél töltöttem a délutánt. Hosszú utat tettem meg, míg elértem őt. Siettem hozzá, mert vártam, hogy végre a kezembe foghassam a könyvét. Nemrég jelent meg az első könyve és egy kissé megkésve, de én is végre átvehettem a tisztelet példányomat.
  Amikor megérkeztem hozzá, rögtön bementünk az egyik szobába, ahol a kb. 4-ik kérdés az volt, hogy innék-e valami alkoholt, mert kinn biztosan átfagytam. Természetesen nemlegesen egyeztem először először az ötletbe, de látva az izgalmát, engedtem az erőszaknak. Ő ok nélkül sosem iszik alkoholt. Sőt, én még életemben nem láttam őt 12%-nál töményebbet inni. És az a 12 % is csak a gyümölcslé rosttartalma volt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy percek múlva hozza a könyvet a kezembe! Pedig nagyon neccesen sikerült ezt a könyvet is kiadatnia. Inge, gatyája ill. blúza, szoknyája ráment szegénynek, de nagyon örül most ennek a sikernek, amire már egy évtizede is van, hogy várt. Türelmesen. Pályázatokat adott be. Rajzolt gyermekkötetbe.
 És most az én legnagyobb örömömre a könyv képét ide tudom biggyeszteni a blogomba! Írhatok róla! Büszke lehetek egy írónőre, akinek a könyvét megkaptam dedikálva!
 De vissza a sztorihoz! Az első mézesmálnás pálesz után még nem indult el a könyvéért. Nagyon nagy elánnal kezdett el mesélni a legújabb suliról, amit idén fejez be. Persze, érdekelt ez is, de már tűkön ültem, hogy mikor hozza be az én példányomat az Ő által írt könyvből!!! :@
 Kitöltötte a második stampót magának, de én hárítottam, mert hamar megárt. (Jó kisfiúúú!) Persze, amikor Szent Hubertuszt hozta szóba és nem az elsőáldozása előtti tanulmányokra utalt ezzel, akkor kissé felcsillant a szemem. (Rossz kisfiúúú!) Sajnos a "Hubi" egy olyan jól sikerült ital, aminek nem tudok ellenállni, ha nem kell disztingválni magam adott helyen. Persze vannak még gyengéim, amik szintén kísértésbe ejtenek. Ilyenek példuál: a "Jeges", a Martini és a Garrone. Hát, elcsábultam. "Istenem! Van ilyen bicikli!" - ahogy anyu szokta mondani.
 Na, jól van! Mostmár biztosan mindjárt hozza a könyvet.- csitítgattam magam, mielőtt rászóltam volna, hogy hozza azt a könyvet, mert széthullok az izgalomtól!!!
Megkegyelmezett. :) Hozta. Ahogy a képen is lehet látni, a címe: Angyalszárny. Úgy örültem neki, mint kisgyermek a karácsonyi ajándékának! Csak egyet sajnáltam. Nem volt az a tipikus új könyv illata. Talán a legjobban a gyurma illata ugorhat be, ha egy teljesen új nyomtatású könyv lapjai közé, ha bedugod az orrodat. Na, jól van. megvárom, amíg elszaladsz a könyeidig, hogy megnézd igazam van-e.

 Nos? :)

Igazam volt? Lehet, hogy neked más illat ugrott be először, de azt meg kell hagyni, hogy eléggé jellegzetes az illata.

 A könyv átadása után még jópár órát beszélgettünk, örömködtünk, a rossz hírektől elszontyolodtunk, de mindíg nevettünk a végén. Már ott tartottam, hogy elmondom az írónőnek, hogy meleg vagyok, mert annak idején lehet, hogy kezdett kialakulni részéről egy szerelem-féle, de szerencsére még az elején elhamvadt a láng, mert jött más a helyemre. Úgy éreztem, hogy tartozom ennyivel neki. És egyszer talán egy meleg emberkéről is fog írni az egyik könyvében, s talán majd én leszek annak a szereplőnek az "atyja", ő pedig az anyja. :) Lesz egy meleg közös gyerekünk :)))))
 Sajnos nem volt elég merszem elmondani neki. Mert egy sztorit meséltem neki egy srácról, aki Görögországba akar menni és haza sem akar jönni többet. Meséltem, hogy szereti a kultúrájukat, az életmódjukat, a nyelvüket... Erre ő azt mondta: "Lehet, hogy meleg és ezért akar minden áron oda menni." Ekkor elbizonytalanodtam. Nem biztos, hogy ezt ma kellene elmondani. Hát coming out nem volt (tegnap), de azért egy könyvvel és egy szép délutánnal, jó kis beszélgetés élményével gazdagabb lettem. Szép volt.

 A könyvet pedig, Mindenki jól vegye meg, ha megtetszett! :) Én beleolvastam és lekötött. Nem adok sok időt és átrágom magam rajta.