KisPoczok mindennapjai

Fáj a fejem, megérdemlem

 Ma délelőtt kezdődött. Épp A-nak írtam egy mélt, amikor elkezdett lüktetve fájni a fejem. A mélem nem érte el a célját, mert nem nevettette meg A-t! Sőt! Olyannyira megijesztettem azzal, hogy egy korábbi levél szövegét megmahináltam, hogy azt gondolta, hogy valaki feltörte a mélboxát és a nevében küldözget leveleket. Sajnos A-nak sem volt jó napja, így fordítva sült el a dolog! Jól megijedt. Mindenkinek körüzenetet küldött, hogy egy jóképességű visszaél a címével és egyáltalán!
  Hát, nem győztem elnézést kérni! Mentségemül legyen mondva, hogy annyira lehetetlen volt a poén, hogy azt gondoltam, csak a vak nem veszi észre, hogy vicc.
A részletek, hogy tiszta legyen a kép. A egy korábbi levelét vettem egy válaszlevél alapjául. A korábban írt dolgokat kitöröltem abe- és elköszönés kivételével. A kitörölt szöveg helyére pedig beillesztettem egy korábban kimásolt szöveget a Hégeli filozófia mibenlétéről. Aztán felette, mint egy rendes válaszlevél esetén, megírtam neki a gondoloataimat. Ezt sajnos nagyon durván félreértette és sajnos déltől, délután négyig szegény azon aggódott, hogy ki volt az a szemét, aki pont vele tesz ilyet. Pont az ő mélbokszát töri fel és él vissza vele!
 
Én voltam. Mea culpa! Így, a világ előtt is bocsot kérek tőled, amiatt, hogy meggondolatlanul viccelődtem. Elő fog még fordulni, de ilyen nagy galibát többet remélem nem okozok!

  A. nem haragszik rám. Azt mondta... Remélem igaz, és nem csak a fáradtság miatt nem üvöltötte le a hajamat a telefonban, amikor megbeszéltük ezt a számára nem kellemes 4 órát, amit okoztam.
 

 Akkor, amikor okoztam ezt a jóságos kavarodást, említettem, hogy nagyon el kezdett fájni a fejem. Ez később olyan szintre emelkedett, hogy már szédelegtem. Olyan érzés volt, mintha egy körhintából szálltam volna ki. Anyu mondta, hogy feküdjek le egy kicsit. Ezt én is így gondoltam, mert sem állni, sem ülni nem tudtam már a szédelgéstől. Akkor és most is azt gondolom, hogy ez egy jelzés volt, hogy valamit nagyon rosszul csináltam a mai nap. Ez később be is igazolódott... Miután felkeltem egy kis szundiból, megebédeltem. Ez már délután negyed 4 magasságában volt. Akkor már nem volt olyan durva a fejfájás és a szédülésem sem. Akkor speciel úgy éreztem magam, mint akit úgy kb. 5 percenként fejberúgnak, aztán gyorsan befájdalomcsillapítóznak, hogy kibírjam a következő rúgásig. Ez tartott addig, amíg telefonon meg nem beszéltem A-val a levelet. Azóta kicsit jobb, de még mindíg érzem a fejfájást, a lüktetést a fejemben. 
Biztos a mérges agyrák dühöng odafenn, mert sajnos szegény éhen fog a fejemben dögleni táplálék híjján.