KisPoczok mindennapjai

Néhány dolog, amit utálok a nyárban

 Fura dolog ez a nyár. Alig várjuk, hogy eljöjjön, aztán ha itt van végérvényesen, nem győzünk panaszkodni.
 Én csak 4 dolgot tudok a pozitívumára írni a nyárnak: nincs hideg, kevesebb ruhát kell emiatt hordani, más is kevesebb ruhát hord és végül a nap később nyugszik. Ezek a pozitívumai.
 Negatívumból több van. Sajnos. Én leginkább tavasz párti vagyok. Szeretem, amikor nem olvad szét az ember, nyílnak a virágok, ébred a természet... A nyárnak viszont sok olyan része van, amitől sikoltófrászt is kaphatnék adott esetben.
1 - Izzadás. Utálom, amikor érzem a halántékomnál elinduló patakot. Utálom, amikor fél másodperc alatt úgy nézek ki, mint aki a kerti vízpermetező alá állt. Undorodom, amikor tocsog a hónom alja és teteje is. Utálom magát az érzést, hogy nem tudom kontrollálni a testem. Nem engedelmeskednek a mirigyeim!
2 - Más izzad. Kevés undorítóbb dolog van ezen túl számomra. Valószínű ez azért van, mert saját magamat láthatom bennük, amikor víztől tacsakosan igyekeznek a mindennapi dolgaikat elintézni.
3 - Izzadtságszag. Amikor a tocsogó hónalj és hát együtt támad felém a szaggal, akkor ki tudnék futni a világból! Egyszerűen nem hiszem el, hogy valaki ezt ne venné észre magán! Undorító! A halálom, viszont az, amikor együtt kell egy-két-sok ilyen kaliberű emberrel utazni egy járműben!
4 - Óriás, disznó has. Önmagában nem gáz. Számomra akkor válik idegesítővé, ha valakinek a bálna felső teste nincs takarva semmivel és így flangál a városban. Ugyanannyira paraszt dolognak tartom a hálós pólók viseletét. Ezt bárki felveheti, számomra leírta már magát.
5 - Utazni a hőségben. A tömegközlekedés használata hőségben, még indokolt esetben is visszataszít (időnként). A tömeg, a meleg, a combhoz tapadó nadrág, a légkondi hiánya... mind zavaró tényezők számomra.
6 - Tömeg, bárhol. Ne értsen félre senki. Nincs tömegiszonyom! Egyszerűen csak zavar, ha ebben a melegben túl sokan beletaposnak az intimszférámba a közelségük miatt. Mintha mind elszívnák előlem az oxigént. Meleg van, tömeg van és levegőtlenség.
7 - Szúnyogok. Különösen idén nyáron nem kell magyaráznom, hogy mennyire utálom ezeket a kis repkedő vérszívókat. Nem tudsz tőlük semmi klinti programba belekezdeni nyugodtan. Se napozni, se fagyizni, se padon ülve beszélgetni, se a gyereked sétálni vinni, játszótérre vinni, se nyitott ablaknál aludni nem lehet. Egyáltalán, aludni nem tudsz a zümmögésüktől és a vakaródzásuktól.
8 - A többi repkedő bizbasz. Utálom, ha megtalál a többi repkedő hatlábú! A legyek, amikor a füled mellett repkedve ébresztenek fél hatkor, az valami mámorító tud lenni! Minden, ami soklábú és fel tud ébreszteni, na én azokat utálom és üldözöm.
9 - A öregek, amikor büdösek és beszélgetni akarnak velem. Na, kérem! Az nagyon kemény! Nem vagyok igazi tájparaszt. Néha sajnálom. Egyszerűen nem tudom vad módon lepattintani az embereket magamról, ha szükségét érzem (akár az orromon keresztül, akár idegrendszeri jelzések által). Engem úgy neveltek, hogy ne legyek bunkó senkihez. Hát én nem vagyok. (nagyon) De idegesítő, amikor egy bácsiból, vagy néniből a szaga, a kinézete, az ápoltsága és az IQ-jából együtteen egy GYOMORFOGATÓ-KÖNYVET lehetne írni. Én meg persze kedvesen válaszolok nekik, pedig a szemeim már azt fürkészik, hogy hová is tudnám kidobni a kaját a gyomromból úgy, hogy az nekem a legkevésbé legyen a későbbiek folyamán kínos.

Ezek azok a dolgok és élethelyzetek, amiket nem bírok a nyárban. De. Egy külön bejegyzést kell szentelnem azoknak a fiataloknak, akik rászabadultak a nyárra, hozva magukkal sok fura és idegesítő dolgot...