KisPoczok mindennapjai

Számadás és tervek

Általában az elmúlt évről az óév végén szoktak elgondolkodni az emberek. Én, renitens módon csak ma teszem ezt meg, az új év első napjaiban. Mit értem el a tavalyi esztendőben, mit nem; mely terveim sikerültek, melyek buktak el az óévben; és persze az idei esztendőtől és magamtól mit várok? - ezek a kérdések merültek fel bennem, amire most jól megkeresem a válaszokat.

 2010-ben sikeres ECDL vizsgát tettem le.

 Jártam egy „muszáj-tanfolyamra”. Muszáj volt mennem, különben egy fityingem sem lett volna törleszteni a falun álló romom törlesztőjét. Muszáj volt, mert a munkanélküliség miatt nem volt értéke a létemnek, de így ismét volt célom és legalább rendszert kaptam, órarendet, mely szerint be kellett osztani a tömérdek időmet.

 Angolból alapfokú nyelvvizsgát tettem le.

 Ezt ismét a tanfolyásnak köszönhetem. Illetve, persze magamnak! De a tanfolyam nélkül ugyanerre csak egy évnyi felkészüléssel lettem volna csak képes. Az Origós nyelvvizsgától féltem, mint a tűztől. Kezem, lábam remegett, mert ennek függvénye volt az, hogy a Diplomámat elhozhatom-e Gödöllőről, vagy sem. Szerencsére nem volt egetrengetően nehéz a vizsga. Ismét jobban féltem a megmérettetéstől, mint kellett volna. De a lényeg: Sikerült!!! :)

 Átvettem a Diplomámat Gödöllőn.

 A-val sikerült hosszas egyeztetés után (Kb. két hét, :) elutazni Gödöllőre, hogy ünnepélyes keretek nélkül vehessem át a Diplomámat végre – valahára. Jól éreztem magam, hogy tömjénezés és jópofiság nélkül, csak úgy puritán módon,„itt van-nesze-vidd” módon oldódott meg az átadás és átvétel az Egyetemen. Nem szeretem a nagy felhajtásokat és az énközpontúságot. De az a lényeg, hogy megvan!

 Sikerült munkát találnom!

 Egy irodában tengetem napjaimat szeptember elseje óta. A munka az elején nem tűnt, olyan eget verően izgalmasnak és érdekesnek, de most már izgalmas. Érdekesnek, még mindig nem mondhatom. Izgalmas is csak azért lett, mert olyan dolgokkal is kell foglalkoznom, amivel eddig még csak kapcsolatba sem kerültem. Könyveléssel is kell foglalkoznom, sajnos. Ez a munka is csak úgy okoz izgalmat, hogy az újdonsága miatt izgulok, hogy nehogy elrontsam. És persze ott van mindig a kritikus határidő, amit nem szabad átlépnem. Aztán ott van még a mindenféle hivatalok ellenőrzései, amik nem okoznak könnyű perceket. És persze, ki nem hagyhatom a lámlenge kolléganőt, aki a munka mellett csak az emberi kapcsolatokhoz nem ért egy kanyit sem, de vezetői mivoltát, viszont nem győzi hangoztatni. Úgy érzem, emiatt 2011-ben még lesz konfliktusunk...

 Nem sikerült még mindig hazaköltöznöm.

 Ez egy nagy szívfájdalmam! Szerettem volna, ha még a nyár elején elhelyezkedni és dolgozni, hogy őszre ki tudjak költözni falura a romomba. Ez nem jött össze a tavalyi évben. Sajnos nincs annyi jövedelmem, hogy fent tudtam volna tartani egy házat és magamat is. Így hát maradtam. :(

 És a legfontosabb: A. kibírt mellettem egy naptári évet!

 Sok mindent átéltünk együtt A-val, de mindvégig kibírta mellettem. Úgy szeret, ahogy és amilyen vagyok. Húgom és öcsém teljes mértékben elfogadják őt és a kapcsolatunkat. Sőt! Többször hívtak minket (!), hogy látogassuk meg őket Pesten, akár több napra is. Erre sajnos csak idén kerül majd sor, mivel anyagilag még mindig nem vagyok túlságosan eleresztve.

Nagyon jól esett, hogy A-t sem a pénz motiválja, emiatt nem voltak közöttünk súrlódás(ocskák)ok sem. Engem nagyon zavart, hogy ilyen csóringer vagyok és nem lehet velem semmit sem tervezni, ami többe kerül, mint 5000 Ft.

Az is édes volt, hogy a figyelmessége A-nak nem lankadt irányomban. Igyekezett mindent megtenni, hogy én a problémáim ellenére is jól érezzem magam vele az év minden percében.

Anyukájával szemben kiállt mellettem és értem. Ennél többet, azt hiszem nem is kívánhatok! Bizonyította szerelme erejét azzal, hogy mellém áll és védelmez, ha kell.

Szerencsémre nem volt szemműtétje! A műtét után biztosan meglátta volna, hogy nem vagyok még mindig Adonisz, hogy az életem nem egy rózsaszín lányregény, hogy sok mindent tettem, amire a „csőd” szó a legtalálóbb, azt hiszem, …

Ő az én szerencsém! A legnagyobb.

 Terveim 2011-re.

1.      A-t ezentúl Zseninek fogom nevezni ezen a fórumon is. Egy betűvel mégsem azonosíthatom őt! Nem? De.

2.      Zsenit (ugye mennyivel jobb így?) igyekszem megtartani és annyi szeretettel, szerelemmel,  figyelmességgel, örömmel elhalmozni, hogy szinte fuldokoljon a sok jótól.

3.      Tavasszal szeretnék végre kiköltözni falura.

4.      Amennyire lehet, rendbe raknám a portát, hogy ne kelljen hányós-zacsit osztogatnom a belépőknek.

5.      Nyáron – az elmúlt karácsony megpróbáltatásai miatt – szeretném megtartani kisebb családi és baráti körömmel a karácsony nyári változatát.

6.      Ősszel végre el kell jutnunk a tengerhez Zsenivel!

7.      Télen a fűtésszezon miatt nem szeretnék besunnyogni anyámékhoz, hogy megússzam a fűtés költségeit.

8.      Egy szép szentestét szeretnék, közös vacsorával a barátaimmal és testvéreimmel, ahol nincs ajándékosztás, csak a jó társaság.

9.      Együtt szeretném ünnepelni Zsenivel a világvége előtti utolsó szilvesztert! Bulival, tánccal, nevetéssel, éjféli koccintással és csókkal.

Nem sok és nem kivitelezhetetlen tervek ezek szerintem, de azért biztos, ami biztos: vettem lottót :)

Boldog új évet nekem, Neked, mindannyiunknak!

2010.01.03.