KisPoczok mindennapjai

Szextergom :)

Hazajöttünk Zsenivel a kirándulással egybekötött önünneplésről.
 Már írtam volt korábban, hogy 26 hónaposok leszünk a hónap végén. Ezt szinte el is feledtük, de szerencsére a butafonomon beállítottam egy emlékeztetőt, hogy csipogjon a kellő időben. A butafon okosan tette is a dolgát, de mivel billentyűzár volt rajta fogalmam sem volt nagy hirtelen, hogy mi a túróért is csipog.
Sőt! Pőrén az ágyról leevickélve, a telefon sms és hívásjelző ikonját vizuálisan befogadva (mindkettő számlálója 0-át jelzett) megállapítgattam, hogy biztosan a szálló folyosóján jövő-menő népek között szólt valakinek a telefonja. Ez volt 1/4 4-kor. Este 7-kor esett le a tantusz, hogy az a bizonyos ciripelés mégis csak, talán, lehet, feltételezem az én butafonomból szólt! Onnan jött az üzenet, hogy Ünnepelj mán, hé! Szerencsére a szerencsétlenkedésem nem vetett rossz fényt rám és az esténkre.

 De tán kissé előre rohantam!

28-án, dél magasságában érkeztünk meg a szállóba, ahol egy rezesbanda fogadott. No, nem egy rézgyűjtő roma korlátolt felelősségű társaságra kell gondolni, csak egy sima, mezei rézfúvós csipet-csapatra, plusz a családtagokra, akikkel úgy 40 főre duzzadt a banda. Éppen megfújták a rezet, amikor kikászálódtunk az autóból a szálló parkolójában. Akkor még kedvesen néztünk irányukba. Meg kora és késő délután is ezt tették a szálló mögötti kis kertben, amit aztán nem értékeltünk annyira.
A legjobban viszont a tetőtéri konferenciateremben lezajlott próbát nehezményeztük kissé, amikor a rossz idő miatt odazsúfolódtak össze, de előtte egy patacsata hallgatólagos tanúivá váltunk, amikor a 80 láb feltrappolt a tetőtérbe.
Érkezésünk idején már erős szénhidrát hiányunk volt. A pakolászás után nekifogtam főzni. Bizony, ez egy olyan hely volt, ahol saját kis konyhánk volt! Zseni szegény futott néhány kört a recepció és a második között (nincs lift!), mire letehette a fenekét. Hozott edényeket és sót, hogy egyáltalán neki lehessen látni a főtt rettenet elkészítéséhez. O addig leült és átvizsgálta, hogy milyen csatornákat is lehet fogni a tv-ben. Vicces látvány lehettünk.
Én főztem, ő pedig, mint egy kisfiú, bambulta a tv-t. Még mielőtt fújolna bárki is, megkérdezte, hogy segíthet-e, de én nemlegesen egyeztem ebbe bele az étel elkészítésének egyszerűsége, a konyha aprósága, valamint az általa levezetett sok-sok km miatt.
Ebéd után ejtőztünk, majd a nyakunkba vettük a várost. Kocsiba ültünk és egy korábbi hajóskirándulásunk emlékképeit előszedve ismertük fel a régen látott helyeket. Kellemes sétát tettünk az esőtől felfrissült utcákon. Egy nagy gyalogtúra után bementünk a Maccsba, hogy némi szénhidrátot és egyéb jóságot is vásároljunk. Kaja az volt, de példuál óvszert nem találtunk a boltban. Lehet ez, vagy csak mi bénáztunk és nem láttuk a szemünktől? Kérem írja meg valaki a helyes megfejtést! :)

 Másnap délután egy újabb túra keretein belül, már fényképezőgéppel felszerelkezve jártunk ismét egy nagyot. Izgalmas képeket sikerült készíteni!
Sok kedvencem van, de az egyik ezek közül a Keresztény múzeum melletti templom, amelynek frontjának kiálló részeit teleszórták 200-as szögekkel a madarak ellen. Keresztényi? Humánus? Állatbarát? - Nem. Egy picit sem.
Egy másik kedvenc a városból a Széchenyi tér közepén álló, egyedül szomorkodó bódé, amit én csak bábszínháznak hívtam. A szépen felújított tér közepén ott ácsorog ez a fabódé bénán és zavaróan. Tudom, hogy a városvezetés most azzal van elfoglalva, hogy ki kit küld a picsába, de ha már ott van az orruk előtt, akkor talán ezzel is kezdhetnének valamit. Aztán persze kérhetnének egy kis EU-s pénzt a saját házuk, a város házának renoválására, mert kívülről eléggé lepusztultnak nézett ki.
És még ott van egy szálloda(?) roma és egy ótvarul otthagyott üres telek is a belvárosban. A Fekete Sas kajálda közelében. A volt szálloda és étterem (amit lassan atomjaira bont az idő vasfoga) előtt, egy ízlésesen odagyógyított, furnér lapokból álló 2m magas kerítés vesz körül, amin gyermekrajzok láthatóak. A felirat rajta így szól: "A város a gyerekeké." Lehet, hogy emiatt néz így ki a város egy hajdanán patinás pontja?
Lehet, hogy emiatt vannak idióta módon megoldva a közlekedési jelzőtáblák a városban?
Lehet, hogy emiatt nem tudják megoldani a piac kérdését?

 Persze nem mindenhol találtam ilyen riasztó dolgokat.
Az antikváriumokban kincseket lehet találni!
Sok helyen ettünk már Zsenivel, de a Fekete Sasban találkoztunk az ország egyik legkedvesebb kiszolgáló lányával, akinek csillogott a szeme az optimizmustól. (Fekete, rövid hajú. Biztosan felismered!)
Az élet íze Teaház fantasztikus egy hely! A kiszolgálás, a kávé, a csínó, a kialakítása egyszerűen pazar! Csak ajánlani tudjuk!
És persze a helyi erőkről is szót kell ejteni.Az esztergomi srácok igazán helyesek! :) Főleg azok, akik kora délután járnak kondizni, illetve akkor végeznek és mennek elfelé. Ennyi jó pasit régen moziztunk Zsenivel! :))

 Ennyit tudok mesélni a városról és az abban tapasztaltakról. Hogy ez 3 napra elég szegényes? Az.

Ennek az oka pedig rém egyszerű.

A többi idő nagyobb részét az ágyban, vagy a zuhany alatt szexelve töltöttük. Nem nagyon volt értelme felöltöznünk :) Nem is tettük, ha nem volt muszáj.
Kisebb részben ettünk, vagy öltözködtünk, vagy aludtunk.

 A sok együttlét miatt nem fogjuk elfelejteni ezt a várost! :)
 

 
Szép volt Szextergom!