A tegnapom

.

Befejeztem pályafutásomat az előző munkahelyemen.

 Korábbi bejegyzésemben jeleztem, hogy minimális kipihentséggel és nulla jövőképpel kezdtem el a napomat. 3 kolléganőm is hasonlóan ébredt és szintén csak nyomokban volt jó kedvünk.

 Dél magasságában azonban az egyik kolléga félrehívott, hogy beszélgessünk. Korábban megkért, hogy segítsek a projektjében, mert nagyon elúszott és sürgeti az idő. Lenne némi adatbeviteli munka. Két heti meló, amiben segíthetnék. Van egy béta verziójú progi, amibe fel kellene vinni kb. 100 oldalnyi anyagot és ha van időm és kedvem akkor nagyon megköszönné a segítségemet. Segítettem. Három és fél nap alatt a két heti munkát lezavartam. Komolyan! A kolléga csak ámult. :) Kérdezte, hogy ezt hogyan sikerült megoldanom. Mosolyogtam és azt mondtam neki, hogy az adminisztráció a véremben van. Meg hát diplomám is van arról, hogy minden ügy elintézésre alkalmas vagyok. HR-esként azért nem árt, ha pörögni tud az ujjam a klaviatúrán...

 Szóval ott tartok, hogy dél környékén félre hívott, hogy a lányok ne hallják, mit is mond. Korábban is említette, hogy ha tud akkor segít bedobni engem egy pályázat keretein belül a munkába. Ezt most olyan szinten megerősítette, hogy egy megbízási szerződést is kitöltöttem az irodájában. Ez jócskán megemelte a hangulatomat! Alig jöttem le az irodából, csörgött a telefonom. Egy srác hívott, hogy hallott rólam és besegíthetnék neki is egy házi dolgozatba. Rábólintottam...

Imádom a lusta és/vagy időhiányos egyetemistákat! Szóval úgy tűnik, hogy ismét kaptam néhány reménysugarat! Már nem vagyok depi közeli állapotban! Zseni is örült a híreknek, miután el tudtam szakadni a cukrászdában a lánytól, aki hálásan nézett rám, miután meghallgattam a családja kálváriáját az egyik biztosító genyaságával kapcsolatban.

 Összességében jól végződött a napom! Zseni még mindig nem a pénzemért szeret (ezt egyébként egy jó ideje nehezen tudnám cáfolni:); vannak, akik látnak bennem rációt, hogy nekik dolgozzam; vannak, akik úgy érzik, hogy bár a nevemet sem tudják, mégis úgy érzik, hogy beszélhetnek nekem a gondjaikról.

 És ilyen embert nem akartak felvenni adminisztrátornak! Hát azt mondom: megszívták!

És még mindig van önbecsülésem is! :)