Alakul, mint a púpos gyerek...

 Egy nagyon kellemes látogatáson vagyok túl. Beugrottam Zseni munkahelyére kora délután.  Persze nem magamtól mentem. Nem akarom, hogy kiderüljön a kapcsolatunk, mert ... de hát ezt nem is kell részleteznem. Már csak kevés ember volt benn.

 Rámcsergett, hogy bemehetnék hozzá, mert kellene egy kis segítség a munkájában. Gyorsan összeraktam az arcomat, majd elmentem hozzá. Nem is sejtettem, hogy alattomos módon nem a szellemi képességeimre van szüksége (ami valljuk be, nem sok segítséget adna neki), hanem a szervezetemet szemelte ki önös érdekből.

 Természetesen ez ellen ellenkeztem, amikor kiderült (kb. 8. másodpercnél), de mégsem futottam hazáig sértődöttségemben, mert átvertek. Sőt! Inkább jól ottmaradtam és arra gondoltam, hogy Zsenit ezért a tettéért jól megfojtom. Hogy gondolta, hogy egy hazugsággal odacsal magához az irodájába, ahol munka helyett molesztálni kezd? :) Kicsit hagytam magam, hogy a gyanút eloszlassam magamról és tervemről, még mielőtt az kiderülne. Persze befejeztük a munkáját, majd amikor már ráértünk és a kulcsot is ráfordította irodája ajtajára, jött a vendetta.

 Nem akartam, hogy valaki, bárki, akárki meghallja, ahogy Zseni kiabál, hogy mentsék meg őt, ezért elővigyázatosságból jól letapasztottam a számmal a száját. Jól magamhoz öleltem őt, hogy el ne tudjon futni segítségért. Kezemmel végigsimítottam a testét, hogy megtudjam van-e nála valamilyen eldugott fegyver, amit használhatna ellenem. Részletekbe nem megyek, de harc nélkül oldottuk meg a fennálló :) problémát. Izgalmas volt, tudva, hogy a folyosón még van mozgás, de azért frusztrált is a helyzet egy kissé. Ez az én hibám, mert korábban viszont nálam fordult elő hasonló helyzet. Igaz, akkor szombat volt és rajtunk kívül csak egy ember volt az egész épületben...

 Mindehhez azért hozzá tartozik, hogy nagyon jó kedvem is van, mert jó híreket kaptam.

 Kedden megyek állásinterjúra! Nagyon izgulok már most. Ismét van egy reménysugár, ami a végén még egy állásba is torkollhat! Zseni úgy érzi, hogy végre megszabadulhat tőlem végre valahára. Legalábbis a hétköznapokat tekintve. Csak egy kicsit szomorodtam el ma délután, amíg egy fotelben ülve, őt átkarolva és pulcsijába belefúrt arcommal ült az ölemben. Ezek a titkos hétköznapi órák nagyon fognak a legjobban hiányozni. Persze szépek a közös séták, a cukrászdában, barátnőnél, itt-ott együtt töltött idők is, de azért mégis csak azok a legszebb óráink, amikor csak magunknak vagyunk.

 Valamit valamiért. Be kell áldoznunk valamit, hogy aztán majd sokkal jobb legyen a helyzetünk. Ha lesz normális fizetésem, akkor tervezhetünk nyaralást, több közös programot. Akár még egy angliai kiruccanást is. Zseni nemrég kapott meghívást "egy tökéletes angol kisvárosba", Winchesterbe. (Klatty ide!) Remélem, hogy ez a kirándulás, nem csak egy újabb beírás lesz a "Közös terveink" elnevezésű, fejben vezetett listán, ami aztán jó ideig ott is marad, anélkül, hogy kihúznánk, mert túl vagyunk rajta. Ez a város tényleg remekül néz ki a képek tanulsága szerint. És persze hiába szép a kisváros és gyönyörű a környék, engem már most a legjobban egy dolog izgat az utazással kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint a városban található planetárium. Még a belépő sem olyan drága. Állítólag itt található Anglia legnagyobb teleszkópja! Nem vagyok ám nagyon nagy planetárium fan ám! Megvallva, még életemben soha nem voltam ilyen helyen, de mindig is izgatott. Biztosan a fejemben és a felettünk található űr miatt van bennem ez a nagy rokonszenv. :) Aki szeretne egy kicsit ebben a városban körbenézni annak ajánlom a Jútúb videóit, amit innen jól el is lehet érni.Azt csak hallkan jegyzem meg, hogy a videóban látható keleti vonásokat nyomokban tartalmazó, feketébe öltözött fiatal férfiember olyan meleg mint egy tűzhely. :)

 Nem is izgatom tovább magam! Legalábbis az utazás miatt. Most a keddre kell koncentrálnom! Kérek mindenkit, hogy kedden délelőtt 9.30-tól az egész délelőtt folyamán intenzíven küldjön pozitív energiát irányomba! Lesz egy teszt nekem és a konkurenciáimnak, valamint utána egy személyes interjú. Bízom magamban, a tudásomban, a kisugárzásomban, de azért egy kis plusz támogatás sosem jön rosszul! Gondoljatok Poczokra, aki bár magabiztosságot és derűt sugároz magából, azért belül remegni fog, mint egy nyárfalevél!

 Remélhetőleg minden a számomra legjobban fog alakulni. A helyzetem tehát most kecsegtető és pozitívnak mondható, mert van egy reménysugár, ami szépen fénylik előttem. Bízom abban, hogy hamarosan a munkások élete fog rám virradni! Ez a reménysugár viszont be fogja aranyozni a napjaimat leendő munkahelyemen. Alakul tehát minden, mint púpos gyerek a prés alatt.

 Remélem hamarosan arról számolhatok be, hogy munkás pocok lettem! :) Küldje mindenki azt a pozitív energiát serényen! :))