Költözöm - kispoczok.blogspot.com

Ez itt a 175-ik bejegyzésem. És itt a legutolsó is egyben.

Költözöm!

Egy új mezőre - nem az örök vadászra! - fogok átköltözni. egy szép zöld búzamezőre.

Az új címem, ha keresnétek:

http://kispoczok.blogspot.com/

 Emellett elkezdtem egy könyvet lefordítani, ami egy meleg srácról szól, aki bevonul Amerikában a haditengerészethez. A srác neve Caleb. E két tényező már a debütálásakor is sok fordulatot hoz az életébe, ami miatt érdekelni kezdett ez a könyv. De ez nem egy lélektani dráma! Erre a könyvre a humor a jellemző, ami nem jelenti azt, hogy a melegeket kifigurázzák benne. Sőt! Még nem jutottam el a könyv 39-ik fejezetéig, de az eddigiek alapján úgy érzem, hogy egálban lesznek a bunkóságok és az intelligens válaszok aránya, ami a bunkókat alázza meg lényegében. Egy ilyen párbeszédet lehet olvasni az ötödik fejezetben:

"Az őrmester kihívta a sorból Calebet. Ilyenkor legtöbbször ostoba kérdésekkel bombázta őt, aminek nem sok változata volt, így azok újra és újra felbukkantak:

- Maga tényleg homoszexuális?

- Uram, igen, uram.

- Egyáltalán nem szereti a nőket szexuálisan?

- Uram, nem, uram.

- Szóval, ha egy nap egy híres színésznő állna előtted meztelenül, akkor nem tennél semmit?

- Uram, akkor szeretnék kérni tőle egy autogramot, uram."

Szóval rá vagyok kattanva erre a könyvre. B.K. Dell  - Don't ask című könyvéről van szó. Lehet, hogy folytatásokban le is fogom közölni azon a weboldalon, amin dolgozom egy ideje. Ott lesz némi Poczkos szemkorbácsolás! Ugyanis ott fogom megjelentetni verseimet, prózáimat és néhány hiányos öltözetű bácsi is lesz majd, csak hogy ellensúlyozzam, ha valaki a Dedalonért rohanna, ha nem tetszene az ott olvasottak egyike-másika. Erről az oldalról majd a blogspoton kap mindenki bővebb felvilágosítást, ha már úgy érzem, hogy eldörrenhet a startpisztoly.

 Erről és rólam ezen a fórumon egyelőre ennyit. Találkozunk odaát. Találkozzunk odaát!

 További szépeket!

Jöttem!

Régen nem írtam egy sort sem. Ennek leginkább az volt az oka, hogy semmi olyan nem történt velem, ami építő jellegű lehetne az olvasó számára. De mocsok módon most leírom az elmúlt idők eseményeit. "Ha nekem sem jó..."  alapon.

De igazából ez sem igaz. Csak nem akartam lehangolni sem magam, sem mást.

Az állás nem jött össze. Hiába voltam ügyes az interjún, hiába voltam szimpatikus a főnöknek, nem kellettem. És az sem nyugtat, hogy más sem a jelentkezők közül. Furcsa mi? Ez biza így volt! Hiába jelentkeztünk és görcsöltünk az interjún én és még rajtam kívül kb. 20 fő, nem közülünk választottak. Ez azért lehetséges, mert a vezérkartól jött az utasítás, hogy a céggel kapcsolatban álló, de bedőlt kisebb cégek dolgozói közül kellett x-et át- és felvenni. Így aztán habokra mentünk mindahányan.

 A jó az egészben, hogy legalább néhány napot öcséméknél töltöttem.

Témát váltok meredeken. Ma találkoztam egy volt munkatársammal, aki összejött egy volt munkatársnőmmel, akivel egy irodában dolgoztam évekig. A leányzó, aki két gyerek anyukája, az irodában a legkedvesebb munkatársam volt és miután leépítettek, természetesen tartottuk a kapcsolatot. A munkát mindig okosan elosztottuk egymás között, így rengeteg időnk maradt beszélgetni, lelkizni, vicces videókat nézni a neten, utálni a főnököt és egyebek. Mint két testvér, olyanok voltunk. Nagyon élveztük egymás társaságát. Én eljöttem a cégtől, ő meg összejött fentebb említett munkatársammal, akivel ma összefutottam a házunk mellett.

Pacsi után rögtön a tárgyra tért. Morcos arccal megkérdezte, hogy mióta tudom a barátnője otthoni emilcímét? Megmondtam, de az arcomra kiült gondolom az értetlenség, mert felhomályosított, hogy ezt miért is kérdezte. "Tudod, hogy R. és én együtt vagyunk és nem szeretném , ha bárki is belekavarna ebbe." Mondtam neki, hogy tudom, hogy együtt vannak és nem értem, hogy ezt miért mondja. Azt válaszolta, hogy a legutóbbi levelemben, amit neki írtam, túlságosan is kedves voltam R-hez. Erre azt mondtam neki, hogy nem kell aggódnia miattam és hogy ezen ne görcsöljön. Azt mondta, hogy tudja ezt és ismer annyira, hogy ne izguljon miattam, de azért megkér, hogy az otthoni emiljét R-nek felejtsem el. Erre azt mondtam neki, hogy "Hülye vagy" és elfordultam, hogy otthagyom őt. tettem is két lépést, majd visszafordultam. "Mikor is írtam neki utoljára levelet?" Azt mondta, nem tudja. Erre én: "Akkor jól nézd meg, mert december közepén írtam neki. Azaz lassan 3 hónapja. Ha így udvarolnék neki, akkor szerintem nem vagyok valami hatékony, nem gondolod? Ráadásul egy dolgozathoz kértem tőle segítséget." Erre ő: "De hát akkor is, hogy szólítottam őt meg? Hogy írhattam neki azt, hogy Szia drága! ??? Nem akarom, hogy valaki szétcsessze a kapcsolatomat vele." 

Én csak lestem magam elé, hogy ilyen létezik. Még elmondtam neki, hogy "4 évig egymás mellett dolgoztunk és hogy bensőségesebb a viszonyunk, de sem az idő alatt, sem utána nem tervezte egyikünk, hogy összejöjjünk, mint egy pár, vagy mint szeretők. Az meg, hogy féltékeny vagy rá az jó, mert igazolja, hogy szereted, de amit most csinálsz az nem egészséges. Ha így folytatod, akkor te leszel az, aki szét fogja cseszni ezt a kapcsolatot és nem egy harmadik, akit behaluztál."

Ezután már másodszor hátat fordítottam neki, csak úgy odadobtam egy Na, szevasz! integetést, majd hazajöttem. Még egy fél órával ezelőtt is csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam ezt az egészet mire vélni. Én lennék veszély a barátnőjére? Én, aki utoljára az anyja mellét fogta meg még Jávor Pál idejében? Ez nonszensz! :) De azért egy kicsit jól is esett, hogy meleg létemre egy nő miatt morgott nekem valaki.

Óh!!!! Átkozott szépség! Miért versz engem? :))))

Na, mára ennyi voltam!

W.H. - a kedvenc dalaim

 Az első műsoros kazettáim egyike Whitney Houston I'm your baby tonight c. albuma volt. Azóta már sok százszor meghallgattam. Megunhatatlan. Nem akarok lerágott csont dalokat feltenni a blogomra ezért most olyan dalokat választottam, amelyek a legközelebb állnak a zenei világomhoz és persze nem rögtön a zsebkendő után nyúlós dalok közé tartoznak.

 Kezdem a közelmúlt egyik legjobban tetsző dalával, amely az utolsó albumáról való, melynek címe: I look to you. 2009-ben jelent meg és több, mint 2,5 millió példányt vettek meg belőle világszerte.

Million Dollar Bill

 A következő dal a Whitney: The greatest hits c. albumáról származik, amelyet 2000-ben adtak ki. A Fine c. dal klipje azért fogott meg - a zenén túl -, mert az énekesnőből olyan gyermeki vidámság és korával egyáltalán nem ellentmondó tizenéves, fruskás báj sugárzik, amiért nem lehet nem szeretni a dalt és a videót.

Fine

Egy 2002-ben kiadott single, nagy kedvencem volt. Már a címe is elég riasztó volt első olvasatra :) "Whatchulookinat". A klip viszont nagyon jól sikerült a táncoló, gyerekbőrbe bújt paparazzókkal.

Whatchulookinat

 Végezetül jöjjön egy mix. Én sem rakhattam volna rosszabbul össze. :)

Love II Infinity megamix